Az 1. rész folytatása
Gyakori az a vélekedés, miszerint a klubok és az edzők döntik el, kit igazoljanak le, ugyanakkor gyakran az ügynök mozgatja ténylegesen a szálakat. „Mindig a játékossal közösen igyekszek kialakítani egy célt, hogy mi az, amit közösen akarunk. Nem fogunk csak ülni és várni, hogy most éppen merről fúj a szél.” – mondja Raiola.
2004-ben éppen ő döntött arról, hogy Ibrahimovicnak a „legszélsőségesebb” klubhoz, a Juventushoz kellene igazolnia. Raiola óriási rohanást követően leizzadva, a saját nyaralásáról hazarohanva, strandgatyában kötötte meg a 16 millió eurós üzletet – az élet úgy hozta, hogy pont Moggival.
A Juvénél Ibrahimovic saját szemével is láthatta, milyen komolyan veszi Nedved a focit. „Azt gondoltam, hogy túlzol, de minden igaz.” – ismerte el a játékos Raiolának. A cseh középpáyás csak annyit mondott az ifjú csatárnak: „Gőzöd sincs arról, mid is van valójában.” Ibrahimovic végül példát merített Nedved munkabírásáról és összefűzte azt a saját tehetségével. Ennek köszönhetően pedig immáron 15 éve az európai futball egyik klasszisaként említik a nevét.
Ibrahimovic szerint Raiola egyik legnagyobb erénye, hogy képes megjósolni az átigazolási piacon tapasztalható változásokat. „Ez önteltnek hangozhat, de minden egyes változást már az előtt láttam a futball világában, hogy az megtörtént volna.” 2006-ban felmerült, hogy Moggi szokásszerűen telefonhívásokat kezdeményezett a Juventus meccseire kijelölt játékvezetőkkel, még a mérkőzések előtt. Raiola gyorsan kapcsolt, és rájött, hogy ennek a Juventus még megihatja a levét. Az ügynök így elintézte Ibrahimovic átigazolását az Interhez, még hónapokkal az előtt, hogy a Juvét kizárták volna az olasz másodosztályba. Ezt követően, 2009-ben a Barcelonához protezsálta be ügyfelét, ám a katalán történet nem végződött túl fényesen, miután Ibra kegyvesztett lett akkori edzőjénél, Pep Guardiolánál. Ennek okán Guardiola nevének felemlítése ösztönös reakciókat vált ki Raiolában, aki nemes egyszerűséggel a „gyáva” jelzővel illeti a spanyol trénert. Ennek ellenére azért sikerült meglehetősen gyorsan kimenekítenie a játékosát, méghozzá az AC Milan együtteséhez.
Ezt követően 2012-ben Raiola kiharcolta, hogy Ibra újfent hagyja el Olaszországot. „Ibrának egyáltalán nem volt kedvére a költözés. De azt már évek óta hajtottam a Milan vezetőinek, hogy nem engedhetik meg maguknak a sztárjátékosok fizetéseit.” Az olasz futballgazdaság hanyatlott, miközben a gazdag katariak megvették a Paris Saint-Germaint. Ibrahimovic útja így egyenesen Párizsba vezetett, ahol évi 14 millió eurót tehetett zsebre, miközben a Milan szépen elsüllyedt.
Ibrahimovic, akinek karrierjét immáron 15 éve Raiola egyengeti, mára a második legdrágább játékossá avanzsált, ha a mindenkori átigazolási összegeit összeadjuk – a svédet egyedül Angel di María előzi meg a sorban. A csatárért aaz évek során összesen 131 millió eurót fizettek a különböző klubok, az ebből származó jutalékok már önmagában is meggazdagíthatták az ügynököt is. Ahogy rákérdezek arra, hogy Raiola minden esetben 10%-os részesedést kér-e a játékos fizetéséből, a menedzser így felelt: „Néha többet, néha kevesebbet. De ebben mindig megegyezünk, és mindez nagyon átlátható.” Azt azonban Raiola hangsúlyozza, a pénzbeli részesedés pusztán a megfelelően elvégzett munka hozadéka.
Ugyanakkor nem minden Raiola-játékos pályafutása alakul ilyen fényesen. Mario Balotellit korának egyik legnagyobb ígéreteként tartották számon, ám eddig nem sikerült felnőnie az elvárásokhoz. „Balotelli, tudatosan vagy tudattalanul, sohasem helyezte középpontba a futballt. Mindig voltak apró dolgok, amelyek befolyással bírtak a teljesítményére. Zlattannal, Pogbánál, Nedvednél nem voltak ilyenek. De még egy másik be nem teljesült ígéretnél, Ousam Bouy-nál sem tapasztaltam ilyen gondokat.”
És hogy Balotelli kudarcáért ő is felelős? „Igen. Nagy hiba volt igent mondanom arra, hogy a Milanhoz menjen a Manchester Citytől. Azt kellett volna mondanom, hogy a City-vel be fog futni, csak idő kérdése. Ha így teszem, akkor, ha kemény munka árán is, de befutott volna.”
Felmerül bennem az a kérdés, hogy létezhet-e, hogy egyes focisták, beleértve Balotellit is, egyszerűen nem akarják elérni a legmagasabb szintet. Elvégre minek is kellene? Ígyis-úgyis milliókat szednek össze, még ha nem is hajtják szét magukat a pályán.
„Ez jogos. Ez az, amiért a mai fiataloktól egy fontos kérdést teszek fel: miért fociznak? Mi a céljuk?”
És mit válaszolnak?
„Nos, a legtöbbjük el sem gondolkodott még ezen. Ilyenkor hazaküldöm őket, hogy gondolják ezt át.”
Néhány évvel ezelőtt Raiola egy fiatal francia üstököst fedezett fel: Paul Pogbát, aki akkor még pusztán egy ígéretes tehetség volt a Manchester United akadémiáján. Ekkor Pogba még nem tört be a felnőtt csapatba, Raiola pedig megemlítette neki, hogy a United alulfizeti. Annyit azért hozzátett, hogy maradnia kellene, mivel Alex Ferguson személyében a csapatnak „fantasztikus menedzsere” van. 2012-ben ugyanakkor Raiola kedvezőbb feltételű szerződést kért Pogbának. Az ügynök angolra vált, és így mondja el, hogy zajlott a párbeszéd közte és Ferguson között.
F: Nem tárgyalok, amíg nincs itt a játékos.
R: Hívják akkor őt ide az öltözőből és ültessék le hozzánk.
F (Pogbának): Nem akarják aláírni a szerződést?
P: Ilyen feltételekkel nem.
F (Raiolának): Mekkora gyökér maga.
Raiola rezzenéstelen arccal vette tudomásul Ferguson kijelentését, részben azért is, mert nem ismerte az angol kifejezést. Majd folytatja:
R: Ezt a szerződést még a kutyáim sem írnák alá.
F: Mégis mit gondol, mennyit kellene keresnie?
R: Hát biztosan nem ennyit.
F: Maga tényleg egy gyökér.
Ferguson az önéletrajzi könyvében annyit ír, hogy már abban a pillanatban bizalmatlan volt Raiola iránt, amikor először meglátta őt.
Ezt követően Raiola alaposan szemügyre vette Európa élcsapatait, hová is kellene beterelnie Pogbát. „A Juventus azt mondta, hogy minden pénzt megérne nekik Paul, és hogy ő a legjobb játékos, akit valaha is láttak.” A Juventusnál azonban hírhedten türelmetlenek a fiatalokat illetően, így Raiola nem volt biztos abban, hogy a Zebrák jelentenék Pogba számára a legkedvezőbb következő lépést. Ennek ellenére a francia Torinóban kötött ki.
Raiola elmondása alapján sikerült egy olyan fizetést kiharcolnia Pogba számára, amivel megbecsült tagja lett a felnőtt keretnek. Ezt követően megkérdezte a játékost, miért éppen a Juventust választotta. „Mert mindig a legnehezebb utat választottam az életemben. Most a Juve volt a legnehezebb út.” - felelte a francia középpályás. Pogba pedig remekül teljesített az olaszoknál, zsinórban négy bajnoki címet szerzett az együttessel.
A nyár folyamán Raiola mind Ibrahimovicot, mind Pogbát a Manchester Unitedhez irányította. Hogy miért éppen egy olyan klubhoz, amelyik nem kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába, és amelyik már három éve alulteljesít? „Mert úgy vélem: a játékosnak egy olyan klubhoz kell mennie, amelynek éppen rá van szüksége. És a Unitednél pont ezek a játékosok kellettek.” – magyarázza.
Raiola egyébként már 2015 nyarán látta, kik kellenek a Unitednek, amikor az angol klub Anthony Martiallal és Memphis Depay-jal próbálkozott. Az ügynök már ekkor tudta, hogy a két igazolás nem fog beválni. „Ez nem volt ütőképes próbálkozás, mivel azonnal elvárták tőlük a jó szereplést. Ekkora terhet nem bírtak el, egy ilyen klubot, mint a Manchester United nem tudtak a vállukra venni. Már ekkor mondtam a körülöttem lévő embereknek, hogy a Unitednek egy Zlatanhoz hasonló figurára van szüksége, hogy visszaállítsák az egyensúlyt. Ekkor a figyelem rá fog terelődni. Zlatannak megvan a kellő tapasztalata, neki van bátorsága megragadni a felelősséget.” – mondja Raiola.
Ibrahimovicon túl a csapatnak még Pogba is kellett. „Nézze, Paul az összes élcsapathoz elmehetett volna. Ott volt a Real Madrid, akik megnyerték idén a BL-t, ott kulcsjátékos lehetett volna. A Barcelonánál megvan a maguk három kulcsjátékosa a három csatár személyében. Amit most láttak, az az utolsó finomítás volt a mesterművön. Két évig dolgoztam azon, hogy Pogba a Manchester Unitedhez kerüljön.”
A United döntéshozói bizonyítottan bíznak Raiolában. José Mourinho eddig a saját menedzsere, Jorge Mendes által képviselt játékosokat igazolt, manapság viszont boldogan dolgozik együtt a hollanddal is. „Mourinhót még az interes korszaka alatt ismertem meg, akkoriban elég fagyos volt a kapcsolatunk. Mondtam ezt-azt az újságokban róla. De úgy vélem, Mourinho elég intelligens ahhoz, hogy megértse, mit csinálok. Azoknál a kluboknál, ahol 3-4 játékosom játszik, értenek engem. Most a Unitednél, korábban a Juventusnál, a Milannál, a PSG-nél.” Ahogy Raiola fogalmaz, ezek a klubok egyfajta „belső tanácsadóként” kezelték, kezelik őt. Így aztán persze az is logikusan hangzik, hogy a United mostani gyászos teljesítményéért ő is felelős.
A United idén augusztusban 105 millió eurót fizetett Pogbáért, amely klubrekord összeg volt az angol klub részéről. Raiola szerint a játékos fizetéséből kér részesedést jutalékként, de akkor mi igaz azokból a hírekből, miszerint a klubok 20 millió eurót fizettek neki az átigazolási összegből?
„Nem beszélhetek konkrétan a szerződésekről, de az olyan esetekben, mint amilyen Pogbáé is volt, nem csak a klubok keresnek az üzleten.”
Akkor a Juventus tényleg fizetett valamilyen összeget?
„Nem. Legalábbis nem olyan értelemben, ahogyan megfogalmazzák.”
Most akkor kapott pénzt a Juventustól?
„Hogy fogalmazzam ezt meg, hogy a Juventus ne tudjon belém kötni jogilag? Hm… [hosszú szünet] Nos: ebben az esetben nem pusztán a Juventus volt a játékos játékjogának egyedüli birtokosa.”
De hát a játékjog harmadik fél általi birtoklását (TPO) a FIFA betiltotta!
„Igen, de akkor még ez nem volt tiltott. Ezt csak 2015-ben tiltotta be a FIFA.”
Tehát amíg a TPO nem volt tiltott, a saját játékosai játékjogában is volt tulajdonrésze?
„Nem mindig, de előfordult.”
De Pogba köztük volt?
„Ez nem TPO. Óvatosan használjuk az olyan jogi kifejezéseket, mint a TPO. De mondjuk azt, hogy ebben az esetben nekünk kedvezett a szerencse. Mármint úgy értem, hogy a játékos számára.”
De ez már nem legális...
„Nem, ez már nem legális többé.”
A Juventus annyit tett hozzá, hogy „egyetlen harmadik fél sem birtokolt részesedést a játékos játékjogában.”
Raiola sikerének a titka abban rejlik, hogy minden korszakban voltak nagyszerű játékosai, valamint hogy rendszeresen előretervezett. „Jelenleg van 8-9 játékosom a brazil korosztályos csapatban, egyik jobb, mint a másik. Aztán ott van Gianluigi Donnarumma a Milannál, aki 17 éves, és már az első számú kapusuk. Van egy top csatárom a Juventusnál, a 16 éves Moise Kean, aki lehet, hogy ebben az évben debütál majd a felnőtt csapatban is.” – mondja Raiola, aki nem úgy tűnik, mintha a nyugdíjas éveire készülne.
Apropó nyugdíj. Nem egy profi játékosról hírlik, hogy elherdálta az összes vagyonát, miután visszavonult. Az angol labdarúgó-szövetség becslése szerint a korábbi játékosok 10-20%-a szegényedik el. Ez is egy olyan tényező, amire Raiola gondosan ügyel. „Nézze, jelenleg olyan játékosaim vannak, akik 50-200 millió eurót keresnek a karrierjük során. Ezt hogy lehet, vagy éppen hogy nem lehet befektetni? Ezek a játékosok gyakran kapnak tanácsokat másoktól. Egyszer az egyik játékosom felhívott és lelkesen újságolta, hogy az egyik barátjának befektetési társasága van, és hogy erre meg arra készülnek, és garantált 14%-os profitja lesz.”
„De oda kell figyelni a bankokra is. A bankok is el akarják adni a saját termékeiket. Éppen van most egy befektetési portfólióm a különböző játékosok számára, amelynek az összértéke kb. 900 millió euró. És mi még az óvatosnál is óvatosabbak vagyunk. Én mindig azt mondom a játékosaimnak, hogy mi sosem fektetünk be. Mi azt akarjuk, hogy a játékosnak meglegyen az a pénze, amit a karrierje során megkeresett. Több lehet, kevesebb nem. Az a javaslatom, hogy gyorsan vegyen házat, vagy építessen egyet, a maradék pénzt pedig tartsa a bankban, még ha alacsony kamatot is kap érte. Nem kell, hogy a hozamból éljen meg. Olyan dologba meg ne fektessen be, amihez nem ért.”
„Kezdetben az összes játékosom olyan ötlettel jön oda hozzám, hogy éttermet, szállodát vagy kávézót akar nyitni. Erre azt mondom: felejtsd el, az egész egy nagy nulla. Mert én tudom, hogy tényleg az.”
Eredeti szöveg: Simon Kuper, Financial Times: https://www.ft.com/content/548155cc-9bcf-11e6-b8c6-568a43813464
Fotók: Matthew Peters, Raimond Wouda, TT/PA Images, Jacopo Raule, Instagram/Paul Pogba
Infografikák: a transfermarkt.com 2016.10.19-es adatai alapján John Burn-Murdoch
