Már csak pár hét, és nem pusztán egy új naptári év veszi kezdetét, hanem ezzel együtt megnyílik a 2017-es téli átigazolási időszak a világ legtöbb bajnokságában. Ugyan már vannak jelek, hogy mely klubok lesznek aktívak az elkövetkeznedő hetekben az erősítéseket tekintve, azt viszont nehéz kiszűrni, mikor mozgatják az ügynökök a szálakat az egyes sztorik mögött. Így tehát a januári átigazolási ablakhoz egyfajta kedvcsinálóként - továbbra is - a játékosügynökök helyzetét vizsgáljuk meg, miért nem hagyhatják a klubok figyelmen kívül a befolyásukat.

Kezdésnek nézzük meg a Manchester City helyzetét, amikor a Kékek hét évvel ezelőtt Kakát próbálták meg leigazolni. A City ügyvezető igazgatója, Garry Cook mindent megtett annak érdekében, hogy a tárgyalási folyamatból kizárják Kaká iráni ügynökét, Kia Joorabchiant. Jooarabchian nem kis szerepet játszott abban, hogy 2008-ban a Citynek sikerült Robinhót leigazolnia, és azt maga az iráni sem tagadta, hogy mindvégig igyekezett egyfajta informális kapcsolatot kialakítani a manchesteri klubbal, hogy lehetőleg minél több általa menedzselt játékost igazoljanak le.

Kaká manchesteri átigazolása végül nem jött össze, a feldühödött Joorabchian pedig próbálta Cookra hárítani a felelősséget a transzfer meghiúsulásáért - ekkor a City mintegy 91 millió eurót ajánlott volna a Milannak a brazil középpályásért. Az ügynök végül azzal vágott vissza, hogy kiszivárogtatta az összes részletet Carlos Tevez átigazolásával kapcsolatban az egyik angol bulvárlapnak.

De Manchester másik felében sem volt mindig felhőtlen a klubvezetés viszonya a játékosügynökökkel. Mino Raiola húzásáról már írtunk a blogon, az olasz ügynöknek köztudottan fagyos volt a munkakapcsolata Sir Alex Fergusonnal. Raiola egy esetet is megemlített, nevesen azt, amikor Sir Alex nem volt hajlandó szimplán csak vele tárgyalni az akkoriban ifi-játékos Paul Pogba szerződéshosszabbításáról, majd amikor behívták a középpályást is a megbeszélésre, Ferguson sértegetni kezdte Raiolát. Az ügynök végül a Juventushoz menekítette játékosát, az angol csapatnak pedig 89 millió angol fontot kellett fizetnie idén nyáron, hogy visszavigyék az egykori neveltjüket. Raiola azt a Financial Times-nak adott nyilatkozatában pedig elismerte, hogy az egész ügyletből 20 millió euró ütötte a markát. És akkor arról még nem is tettünk említést, hogy még további két Raiola-játékos érkezett idén a Unitedhez Zlatan Ibrahimovic és Henrikh Mkhitaryan személyében.

Az egyik szuperügynök, Jon Smith éppen idén kiadott könyvének segítségével bepillantást nyerhettünk, mik is zajlanak a színfalak mögött, amikről az esendő szurkolóknak fogalmuk sem lehet.

Smith például leírja az egykori liverpoolos Fabio Borini esetét, aki egy rendkívül elhúzódó átigazolási saga után kötött ki a Sunderlandnél. A transzfer azért nem ment simán, mert egy olasz klub - feltehetőleg a Fiorentina - folyamatosan hitegette a játékost, ám sosem ajánlották meg az érte kért 8 millió fontot. Ráadásul, miként Smith írja, az olaszok "folyamatosan ezt csinálják", Borini pedig abban a hitben volt, hogy egy hazai klubban bizonyíthat, emiatt pedig kivárt, és ezért nem írta alá idejekorán a sunderlandes szerződését. 

Aztán volt egy eset, amikor egy eltűnő menedzser miatt hiúsult meg egy átigazolás. Immáron hat éve, hogy a Harry Redknapp-vezette QPR-nak sikerült megállapodnia a Tottenhammel Sebastien Bassong leigazolásáról. Csakhogy időközben Redknapp kitalálta, hogy inkább Anton Ferdinandot szeretné a csapatában tudni, ezzel Bassong sorsa pillanatok alatt bizonytalanná vált. Smith igyekezett telefonon egyeztetni Redknapp-pal a helyzetről, ám a menedzser nem volt elérhető, Bassong pedig mehetett vissza a Spurs Chigwell Heath-i edzőközpontjába, ahol néhány órával ezelőtt már elbúcsúzott a csapattársaitól...

Smith azt is kiemelte, hogy a játékosok és az ügynökeik közötti szoros viszony már annyira összetett, hogy immáron a klubok sem tudnak olyan egyszerűen játékosokat igazolni, mintha mondjuk valaki egy házat venne meg. Smith továbbá hozzátette: a United és Raiola mostani kapcsolata jól tükrözi azt, hogy egy klubnak is szüksége van egy ügynökre ahhoz, hogy valahogy betörjön a játékospiacra. Azt pedig ő sem vitatja el, hogy emiatt a csapatnak - a példában a Unitednek - a piaci ár fölött kell fizetnie ahhoz, hogy le tudjanak igazolni olyan játékosokat, mint Ibrahimovic vagy Mkhitaryan.

Smith szerint már régen vége azoknak az időknek, amikor egy klub presztízse jelentette a hívószót a játékosok számára. Az ügynök szerint immáron a menedzsernek kell egyfajta kapcsolatot teremteni a csapat és a játékosok között, méghozzá úgy, hogy minél több kontaktja van a játékosügynökkel. A Mourinho és Raiola közti kapcsolatból a Manchester United profitál, és miként Smith elmondta, az Arsenalnak pontosan ezért lehet nagy falat majd pótolni Arséne Wengert.

"Mostanság az ügynökök "összespanolódnak" a klubokkal, így személyes kontaktra van szükség. Arséne Wenger az egyik élenjáró ebben a tekintetben, és ezt nem biztos, hogy egy kevésbé elismert menedzser tudná hozni az Arsenalnál. Vegyük például Eddie Howe esetét, mi lenne, ha ő lenne Arséne utódja. Kíváncsi vagyok, hogyan működne ő ebben a rendszerben. Az Arséne-faktornak óriási szerepe van a játékosvásárlások során. A klubvezetésnek pedig gondoskodnia kell arról, hogy ez a gépezet folyamatosan működjön." - mondta Smith.

Smith azt is hozzátette, hogy a Manchester United is pont a csapdába futott bele, amikor annak idején nem csak Ferguson nyugdíjazásával kellett szembenéznie a klubnak, hanem a vezérigazgató, David Gill távozásával is. "Azt gondolták, hogy David Moyes személyében jó lóra tesznek. Nem is gondolták volna, hogy ennyire szét fog esni a rendszer. De Ferguson távozásával nemcsak a pilóta, de Gill személyében a navigátor is távozott."

Ami tény, hogy a klubok értelemszerűen igyekeznek függetlenedni a játékosügynökök befolyásától, de ehhez ismeretlen területekre kell evezniük, azaz olyan játékosokat kell felderíteniük, akiket még senki sem ismer, és akikért kevesebbet kell fizetniük. 

Amióta Stan Kroenke az Arsenal többségi tulajdonosa, a csapatnál egy analitikai eszközt is bevetettek a potenciális igazolások feltérképezésére. A klub két millió fontot költött egy amerikai teljesítmény-statisztikai cég felvásárlásával. Az amerikai StatDNA a játékosok teljesítményét méri fel, és egy bonyolult algoritmus alapján kiszámolja, hogy kiért mennyit érdemes fizetni. 

Valahogy hasonlóképpen végzi a Leicester is a játékoskiválasztást: a tavalyi angol bajnoknál egy védekező szellemű játékost kerestek az európai topligákból azon statisztikai mutatók alapján, hogy 90 perc alatt milyen hatékonysággal tud valaki labdát szerezni, szerelni és előrepasszolni. Az eredményeket aztán összevetették a játékstílusukkal, és így bukkantak egy bizonyos N'Golo Kantére, akit potom 5,6 millió angol fontért tudtak elcsábítani a Caen-től.

Smith úgy véli, hogy az angol klubok többségénél még mindig nincsenek tudatában annak, milyen előnyökkel járhat az, ha valaki feltérképezi a máig felderítetlen futball piacokat, így pedig továbbra is a játékosügynökök kerülnek előtérbe. "Egyszerűen lesokkol, mennyire kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek az angol klubok. Ez a tipikus sziget-mentalitás e tekintetben. Elég egyetlen rosszul elsült átigazolás, és minden irányítás kicsúszhat egy klubnál. Ennek ellenére a felügyeleti szervek mégsem ülnek le erről beszélni az ügynökökkel, mégcsak a szándékot sem látom tőlük erre." - mondta Smith.

Smith szerint az angol kluboknak már csak a saját jövőjüket illetően is érdemes lenne kiaknázatlan területeket, mint például az ukrán, a dél-kelet ázsiai és az észak-amerikai piacokat felderíteniük, mivel az ottani ligákból olyan mentalitású játékosokat lehetne elhalászni, akik illenének a Premier Liga sajátos környezetébe. Ezáltal pedig a kiscsapatok is eredményesebben vehetnék fel a kesztyűt a legjobbak ellen. "Azon tűnödöm, hogy ha például a Brighton az idén feljut a PL-be, akkor tudni fogják-e, mi folyik a világ egyes szegleteiben, és hogy lesznek-e olyan játékosaik, akik segíteni fognak a csapatnak a bennmaradás érdekében?"

Az angol ügynök végezetül a saját példáját említette, miként segített be az Arsenalnak Andrey Arshavin leigazolásában. A teljes sztori itt olvasható.

Forrás: Ian Herbert, "Secrets of the January transfer window and why Eddie Howe lacks the power that Arséne Wenger has". Independent.co.uk, elérés dátuma: 2016.12.22.

Képek forrása: http://www.engagedinvestor.co.uk/, Independent.co.uk