Nem sokkal Morgan Schneiderlin 20 millió fontos átigazolása bejelentése után az Everton Twitter-közleményében tudatta a francia igazolás új mezszámát. Miután Schneiderlin kedvenc száma, a négyes már foglalt volt Darron Gibson miatt, a védekező középpályás a kettest választotta, amely szám finoman szólva sem szokásos egy szűrő esetében.

Ugyanakkor nem Schneiderliné az egyetlen béna mezszámválasztás a futball történelmében. A múltból emlékezhetünk Nwankwo Kanu négyesére, amit csatárlétére viselt a nigériai válogatottban. Lothar Matthaus pedig 10-esben, a francia Marcel Desailly pedig a 8-asban játszott annak ellenére, hogy mindketten védők voltak.

Lássuk tehát a futball-történelem legfurcsább mezszámválasztásait!

Winston Bogarde, 7-esben - Chelsea (2000-04)

A kőkemény védőnek tartott Bogarde 2000-ben érkezett a Chelsea-hez a Barcelonától, ahol két bajnoki címet nyert, 1995-ben pedig még a korábbi együttesével, az Ajax-szal a Bajnokok Ligáját is elhódította.

Bogarde a 7-es mezt kapta, de az angol pályafutása éppen olyan rosszul sikerült, mint a mezszámválasztása. A holland ugyanis óriási flop lett a Premier Leagueben, Claudio Ranieri pedig kénytelen volt az óriási fizetése ellenére is a tartalékok közé száműzni Bogarde-ot.

“A mai világban minden a pénzről szól, ha egyszer milliókat ajánlanak, akkor az ember elfogadja azt. Nagyon kevés ember keres ennyi pénzt, én pedig a kiváltságosok közé tartozom. Lehet, én vagyok az egyik legrosszabb vétel a Premier League történetében, de ez engem nem érdekel.” - mondta Bogarde. Legalább őszinte volt.

Milan Barros, 5-ösben, Liverpool (2002-2005)

A 90-es években nagyon kevés meglepetés akadt a mezszámválasztás terén, de aztán jött egy kevésbé ismert cseh játékos Milan Barros személyében.

A Liverpool kb. 3 millió fontot fizetett a Banik Ostravának Barros leigazolásáért, majd volt egy kis gond a papírügyeket illetően, de végül meglett a csatár számára a szükséges munkavállalási engedély.

Barros az első négy pályáralépésén három gólt is szerzett, nem egyszer hülyére véve az ellenfél védőit. Lehet, ehhez az is hozzájárult, hogy az ellenfél bekkjei nem igazán tudták, mit várjanak egy 5-ös mezszámban szereplő támadótól.

Samuel Eto’o, 5-ösben, Everton (2014-15)

Ha már Liverpool Vörös felében ellőtték ezt a poént, akkor a város másik csapata sem akart túlságosan lemaradni e tekintetben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Eto’o-nak nem túl sok választása maradt a mezszámok terén, amikor 2014 augusztusában aláírta a kétéves szerződést az Evertonnal. Így a kameruni az ötös mellett döntött, amelyet korábban olyan védők viseltek a klubnál, mint David Weir, Joleon Lescott vagy John Heitinga.

A játékos azonban nem tudott maradandót alkotni az Evertonban - egyetlen egy mérkőzésen, a Burnley ellen nyújtott a nevéhez méltó teljesítményt, de azt leszámítva egyszer sem tudott felnőni az elvárásokhoz, amit a négyszer megnyert Legjobb Afrikai Játékos díj sugallt.

William Gallas, 10-esben, Arsenal (2006-2010)

Gallas arsenalos átigazolásához egy érdekes történet tartozik. Amikor David Dein, az Arsenal akkori elnök-helyettesének nyilvánvalóvá vált, hogy Ashley Cole-t nem tudják lebeszélni a Chelsea-hez való átigazolásáról, Dein egy játékos elcsábításával gyengíteni akarta a riválist. Így esett a választás Gallasra, akit a mezszám terén sokan tökösnek tartottak, miután a Chelsea-nél bevállalta az Európában balszerencsésnek vélt 13-ast.

Ám ez a szám az Arsenalnál Alex Hleb révén foglalt volt, Gallasban pedig előtörhetett a belső bergkampi én, és lecsapott az üres 10-esre. A francia bekk arsenalos időszaka nem volt valami sikeres, a szurkolók leginkább a Birmingham elleni, a bajnoki idényre óriási kihatással bíró meccsen való kirohanására emlékeznek, semmint a túlzottan jó teljesítményeire.

Khalid Boulahrouz, 9-esben, Chelsea (2006-08)

Azért London Kék részét sem kellett félteni sosem, ha radikális mezszámválasztásról van szó.

A szurkolók legalábbis azért szeretik, ha egy tipikus középcsatáré a 9-es, hát ha még olyan klublegendákról van szó, mint Alan Shearer vagy Duncan Ferguson. Elég lenne csak rákérdezni a Newcastle, illetve az Everton illetékeseinél, mennyire vitték az említett csatárok mezeit a szurkolók.

A Chelsea-nél azonban a 2000-res évek közepére aligha voltak rászorulva a mezeladásokból való bevételekről, a történtek alapján nem igazán érdekelte őket, ki veszi át az olyan csatárok, mint Gianluca Vialli, Chris Sutton, Jimmy Floyd Hasselbaink, Mateja Kezman vagy Hernan Crespo örökségét.

És miután Didier Drogba maximálisan elégedett volt az akkori 15-ös mezével, a Hamburgtól érkező Boulahrouz kénytelen volt megszokni azt a bizonyos 9-est.

Steve Sidwell, 9-esben, Chelsea (2007-08)

A történelem mindig ismétli önmagát. Miután a Chelsea a 2006-07-es idényben megnyerte mind a ligakupát, mind az FA-Kupát, senki sem foglalkozott azzal, hogy Boulahrouz igazolásával igencsak besült a klub, így a Kékek nyugodtan elpasszolhatták a védőt a Sevillához kölcsönben, ekképpen a 9-es mezszám ismét szabaddá vált!

Miután Drogba minden sorozatot egybevéve 33 gólt szerzett, elengedhetetlen volt egy jobban marketingelhető mezszámra való váltás, ám az elefántcsontparti támadó a 11-est választotta.

A Chelsea-nél azonban úgy érezték, hogy a Boulahrouz-égés ellenére is ki kell osztani azt a bizonyos 9-es számot, így esett a választás Sidwellre, aki szabadúszóként igazolt Londonba a Readingtől - amely csapatban középpályás létére elég sok gólt szerzett a klub első PL-idényében.

Sidwell azonban a Chelsea-nél csak vegetált, a Stamford Bridge-n eltöltött mindössze egy szezonjában csak egyetlen gólt rúgott - nem éppen jó mutató egy 9-es számot viselő játékostól.

És jönnek a még extrémebb példák

Ivan Zamorano, 1+8-asban (Inter)

A chilei csatár szándéka elég egyszerű volt: egyszerűen a kilences mezszámot akarta viselni az Internél. Viszont amikor a klub leigazolta Ronaldót, Zamoranónak át kellett engednie a brazil legendának a mezt.

Zamorano emiatt kreatív megoldást választott, elkérte a 18-at, a két szám közé pedig felragasztott egy “+” jelet. A műveletet meg mindenki végezze el maga.

Nicklas Bendtner, 52-esben (Arsenal)

Bendtner pár nappal a 2009/10-es szezon előtt váltott mezszámot, az addigi 26-ost egyszerűen megduplázva.

“Azért váltottam az 52-esre, mert számomra ez egy különleges szám, és remélhetőleg szerencsét hoz majd az új szezonban.” - mondta Bendtner, aki a rossz nyelvek szerint azért válaszotta az új mezszámát, hogy mutassa, hány ezer font fizetést kapott az Arsenaltól.

Bendtner húzása azért nem kis dühöt váltott ki azoknál a szurkolóknál, akik már megrendelték az előző számmal ellátott replika-mezét, ám a Lord nagyszerű gesztust tett feléjük, és saját kontóra kicseréltette a klub hivatalos boltjában rendelt mezeket az új számmal ellátottakra.

Hicham Zerouali, 0-ásban (Aberdeen) 

Az Aberdeen marokkói támadója, akit csak Zero-nak becéztek, 2000-ben felfedezte, hogy a liga szabályai nem tiltják a 0-ás mez használatát. A bajnokság vezetői nem repestek az örömtől, és rá egy évre már becsukták ezt a kiskaput. Marketingből azonban ötös húzás volt Zerouali részéről.

Gianluigi Buffon, 88-asban (Parma)

A legendás olasz kapus a 88-asban védett a Parmában - egyszerű, még ha kicsit szokatlan választás is.

Csakhogy a 88-as számnak van egy másfajta értelmezése is, a fasiszta történelemmel is bíró Olaszországban ugyanis a 88 erős utalással bírt a HH-ra, vagyis a “Heil Hitler” kifejezésre.

Buffon persze nem volt fasiszta, elmondása szerint ő csak azért választotta a 88-ast, mert a kedvencét, a 00-át nem engedte a szövetség. Lehet, ki kellett volna magát próbálni a skót bajnokságban is akkoriban.

Joe Wildsmith, 2-esben (Sheffield Wednesday)

A futball íratlan szabályai szerint a tartalékkapus választhatja az 1-es, vagy a 12-estől 99-esig bármelyik számot, de a 2-estől 11-esig egyiket sem.

Az angol másodosztályban szereplő Sheffield Wednesday fittyet hányt erre a szabályra, ők márpedig odaadták a cserekapus, Wildsmith számára a 2-es számot. Sőt, hogy még szebb legyen a dolog, a csatár, Steven Fletcher a 6-osban rúghatja a gólokat.

Ronaldinho, 80-asban (AC Milan)

A brazil fenomén nagyon szerette volna a 10-es mezszámot megszerezni a Milanhoz való igazolása után, ám ez a mez már Clarence Seedorfé volt. Miután a csapatnál nem favorizálták a mezszámok elcserélgetését, Ronaldinho - jobb híján - a születési évét választotta, a 80-ast.

Ennek egyébként hagyománya is volt a Milannál, hiszen Andrij Sevcsenko a 76-osban, Mathieu Flamini pedig a 84-esben játszott.

Derek Riordan, 01-esben (Hibernian)

Riordan problémája ott kezdődött, amikor egy kétéves celtices kitérőt követően vissza akarta szerezni a korábbi 10-es mezszámát, amely viszont addigra már foglalt volt.

A makacs Riordan úgy gondolta, hogy ez nem fog ki rajta, emiatt a 10-es tükörképét, a 01-est választotta.

Asamoah Gyan, 3-asban (Ghána, Sunderland)

Gyan a válogatottjában a 3-as mezben játszott csatárként, néhány kommentátor pedig teljességgel elhűlt, hogyan lehet ennyire eredményes egy bal védő.

És a legjobb vitathatatlanul…

Edgar Davies…

aki mezőnyjátékosként viselte a 1-es mezszámot

Forrás, képek: Daily Mail, BBC, Telegraph