Már-már a fellegekben érezhették magukat a Liverpool drukkerei, hiszen úgy tűnt, csapatuk egy jelentős átigazolási csatát vívott meg sikeresen a költekezés nagyágyúival, a Chelsea-vel és a Manchester City-vel szemben Virgil van Dijk ügyében, úgy tűnt, a Vörösök karnyújtásnyira vannak a holland védő leigazolásától.
Aztán jött egy kósza hír, miszerint a Southampton a Premier League vezetőségéhez fordul az ügy kapcsán, miután véleményük szerint a Liverpool szabályt sértett azzal, hogy tárgyalásba kezdett a játékos ügynökével az ő előzetes belegyezésük nélkül.
Majd jött a bombahír: szerdán egy rövid közleményt adott ki a Liverpool a hivatalos weboldalán, amelyben elnézést kérnek a Southampton-tól az eljárás miatt a van Dijk-kel kapcsolatos "félreértések miatt", "tiszteletben tartják a Southampton helyzetét, és beszüntetik az érdeklődésüket a játékos iránt."
Az angol focinyelvben erre a jelenségre találták ki a "tapping up" kifejezést, amely per definíció szerint "egy olyan játékos leigazolására tett illegális kísérlet, akit élő szerződés köt egy csapathoz." A terminusra nincs még magyar fordítás - ennek az is az oka, hogy a fősodratú médiában nem sűrűn üt meg egy ilyen történés hírértéket - így, jobb híján, a "rászedés" szót fogom használni, lévén - mint az a cikkből kiderül - a potenciális vevő klub meggyőzéssel, rászedéssel akarja rávenni a játékost a csatlakozásra, ezzel kedvező alkupozíciót teremtve az eladó klubbal való tárgyalásra.
Kezdjük az alapoktól!
A Premier League versenyszabályzatának a szerződésekről, regisztrációról, és átigazolásokról szóló T-jelű fejezete egyértelműen rendelkezik arról, miként kell eljárni egy játékos átigazolása ügyében.
A rászedésre kimondottan a T-7 szabály vonatkozik: "[...] egy szerződéssel rendelkező játékost, vagy annak képviselőjét, sem közvetlen, sem közvetlen módon nem lehet megkeresni a T-5-ös szabály rendelkezési céljából [vagyis szerződtetési céllal - a ford.] a játékos klubjának írásos beleegyezése nélkül."
A Liverpoolnak nyilvánvalóan pechje volt azzal, hogy a van Dijkkel való egyezkedésük napvilágot látott, ugyanakkor - mint egy korábbi játékosügynök nyilatkozta: "egyetlen átigazolás sem történt még e szabály megszegése nélkül."
Van Dijk törheti a fejét a jövőn. A holland lényegében már megegyezett a Liverpoollal, amikor jött a Southampton és a kilátásba helyezett szankciók Jürgen Kloppék ellen, amely következtében a Mersey-partiak visszavonták az érdeklődést iránta. Maradt a Chelsea és a Manchester City - vagy éppen a Southampton? (Forrás: instagram.com/virgilvandijk)
"Általában ilyenkor az történik, hogy a játékos ügynöke a klub tudomására hozza, hogy az ügyfele távozni akar, és megkérdezi, mennyi pénzt szeretnének kapni a játékjogért. Ezt követően pedig mindezeket az információkat átadja az érdeklődő klub számára." - mondta a neve elhallgatását kérő ex-ügynök az angol Daily Mirror-nak.
"A mai helyzet leginkább abban különbözik, hogy egy klub vagy egy klubmenedzser ennyire érintett egy játékos szerződtetésében mindenféle jel vagy utalás nélkül, hogy az adott játékos igazolható-e egyáltalán."
"Ez a jelenség létezik maguk a játékosok között is. Lényegében egymást "szedik rá" az átigazolással. Az egyikük megkérdezi az érdekelt játékostól, hogy lenne-e kedve a csapatához igazolni, aztán egyből mozgásba lendül a kerék."
"De úgy gondolom, hogy az esetek döntő részében, tízből esetből a kilencszer, az ügynökök mozgatják a szálat. Ők erőltetnek át dolgokat, ők telefonálgatnak, ők hívak össze tárgyalásokat."
"Általában véve mire eljön az a pillanat, hogy egy klubmenedzser leülhet beszélni az adott játékossal, addig már mindegyik fél megbizonyosodott arról, hogy valós esély van a transzferre, és annak is van valami jele, hogy a másik klub hajlandó eladni a játékost."
A Liverpool szerdai közleménye és a visszahátrálásuk van Dijk leigazolását illetően jól mutatja, hogy a Vörösök beletenyereltek valamibe, és bár a legfrissebb hírek szerint a Southampton elfogadta Kloppék bocsánatkérését, a hivatalos panasztételt még nem vonták vissza.
Ettől függetlenül a "rászedés" létezik a futball berkein belül, és mindenki ezt csinálja. A Liverpool balszerencsés volt, hogy lebukott, ám az ellenük kilátásba helyezett potenciális szankciók vélhetően nem fogják ara sarkallani a a többi klubot, hogy tisztán járjanak el. És ez nem feltétlenül rossz így. Nehéz is lenne elképzelni, hogy létrejöjjön bármiféle átigazolás is a "rászedés" bizonyos fokozatai nélkül. Az érdeklődő klubnak valamilyen formában meg kell bizonyosodnia afelől, hogy a kiszemelt játékosukat érdekli-e az ajánlatuk, hogy rajta lenne-e egy átigazolás kieszközlésében, és hogy egyáltalán tudnának-e a játékos bérigényének megfelelő összeget ajánlani.
Néhány hete az a hír terjedt el a nemzetközi sportsajtóban, hogy Alexis Sanchez ügynöke, Fernando Felichevich a minap Münchenben járt, hogy tárgyaljon a chile-i játékost átigazolásáról. Akkor ez most rászedés vagy nem? És ha igen, ez az eljárás miben különbözik a Liverpool illegális eljárásától?
A Liverpool végül azért bukott le, mert felmerült az a feltételezés, hogy van Dijk oda akar igazolni. És ez a feltételezés csak is akkor merülhetett fel, ha már volt előzetes kapcsolatfelvétel a Liverpool részéről van Dijk irányába, és mint ahogy a T-5-ös szabály kimondja, ez tiltott. A Southampton-nál pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy maguknál tartsák van Dijk-et, vagy ha már a játékos mindenáron menni akar, akkor a lehető legtöbbet kaszálják az üzleten. És meglehet, a Chelsea és a Manchester City érdeklődése (és pénze) kapóra fog jönni.
Akkor és most: keresd a különbséget! (Twitter)
A szabálysértési eljárás eshetősége persze roppant kínos volt a Liverpool számára, hiszen valamelyest csorba esett a klub hírnevén és becsületén, de ne legyünk naivak: mint a lenti példákból kiderül, ilyenek történtek már és történni is fognak a futballban.
Mindenki érintett
Borzasztóan egyszerű arra kérdésre a válasz, hogy hol kezdődik a rászedés, hiszen a válasz: már az ifiknél. A helyzet súlyosságát az a példa is mutatja, hogy egyszer elkaptak egy játékosügynököt, aki az egyik PL-klub akadémiája előtt parkolt le, a nyitott csomagtartóból pedig a legújabb és legmenőbb csukákat osztogatta ki a gyerekek között, így cserkészve be őket.
"14 és 18 év között minden a csukáról és az ehhez kapcsolódó ügyletekről szól. A gyerekek aztán a közösségi médián keresztül folyamatosan üzengetnek a cipőket osztogató ügynökkel, hogy meg tudja-e szerezni nekik a legújabb és legtrendibb kollekciót, cserébe pedig leszerződnek vele." - mondta a korábbi közvetítő.
Az igazi üzlet abban rejlik, hogy a csillagokat még bőven a berobbanásuk előtt le kell igazolnia az ambíciózus ügynöknek.
Egy karrierje végén álló, elismert és neves játékos is bekapcsolódott ebbe a folyamatba, a meg nem nevezett játékos a Twitteren és az Instagramon szokott üzeneteket küldeni az ifiknek, hogy legyen merítési lehetősége, ha majd visszavonul és ő maga is ügynöknek áll.
"El sem tudom képzelni, hogy létezik olyan szülő, aki tényleg azt akarná, hogy a fia olyan menedzserhez írjon alá, akit még soha életében nem látott vagy akiről nem is hallott. Először is ez is a szabályok ütközik, másodszor pedig ez az egész hátborzongató."
Nagy halak is a radaron
Alapvetően ott kezdődik az egész, amikor a klub felhívja a kiszemelt játékost vagy a játékos ügynökét, a legtöbb esetben az utóbbi eset valósul meg. Általában ők mozgatják a szálakat. Egy klub érdeklődik a játékos iránt, aztán az ügynök és az ügyfele közösen megbeszélik, érdekli-e őket az ajánlat, aztán adott esetben az egész rendszer működésbe lép.
"Egy nagynevű klubmenedzser rendszeresen hív meg játékosokat az otthonába. Valójában ez az eljárási módja. Áthívja őket, elbeszélget velük, végül meggyőzi őket."
"Számokról is szoktak beszélgetni, kimondott összegekről. 200 ezer fontos heti fizetés. Vagy akármennyi. Általában a játékos ügynöke is jelen szokott lenni. És a játékos klubjának mindeközben fogalma sincs arról, mi folyik a háttérben."
"Az okos klubmenedzserek aztán nem hagyják, hogy a kerék leálljon, folyamatosan üzengetnek, hívogatják a kiszemelt játékost."
"Egyszer egy híres menedzser le akart igazolni egy angol válogatottat. Emiatt hetekig is képes volt üzengetni neki. Aztán sikerült elcsavarnia a fejét. Négy klub is érdekldött volna iránta, de addigra a játékos már meghozta a döntését. És a szóban forgó menedzser klubja bőven tudatában állt ennek."
"Egyes menedzserek hihetetlenül okosan csinálják ezt. Még a 15-16 éves játékosokkal is. És mivel sok esetben szállodákban vagy a menedzserek otthonaiban kerül sor ezekre a találkozókra, senki nem bukik le."
Ugratás az öltözőben
Egy városi legenda úgy tartja, az angol válogatott Kyle Walker elég kellemetlen helyzetbe került egy öltözői beszélgetés alatt, nem sokkal azt követően, hogy a jó teljesítménye új szerződést ért a Tottenhamnél, aminek köszönhetően a bére is nőtt.
Walker csapattársai szerették volna megtudni, mennyit keres a jobb bekk a klubjánál, és miután megtudták, hogy 55 ezer angol fontnyi heti fizetésről van szó, egyből elkezdték kicikizni a játékost.
"Az öltözőben történő ugratások brutálisak. Abszolút brutálisak. Aztán innen híre megy annak, hogy egy játékos nem boldog a klubjánál, nem keres eleget, ezt meghallja egy potenciális érdeklődő klub és elkezdődik az egész folyamat. Persze ez nem számít rászedésnek, de általában innen is útjára indulhat egy ilyen ügy."
Fennakadások a rendszerben
Aztán pontosan a szóbeszédek megállíthatatlan terjedése okozza a lebukást, ami az olyan problémákhoz vezet, mint amilyet a Liverpool is megtapasztalt a héten. Az egyik ügynök elmondja a sztorit egy másiknak, amit meghall egy klub, majd végül a Southampton fülébe jut, hogy van Dijket megkörnyékezte a Liverpool.
Ashley Cole példája egy érdekes ügy a lebukást illetően. Noha Cole végül csak 2006-ban távozott Arséne Wenger csapatától, egy előzetes megbeszélésre a Chelsea vezetőségével már 2005 telén sor került, egészen pontosan január 27-én, ahogyan az angol bal bekk írta az önéletrajzi könyvében. A találkozón Cole-on és az ügynökén, Jonathan Barnetten kívül részt vett a Chelsea akkori menedzsere, José Mourinho, a csapat vezérigazgatója, Peter Kenyon és egy Mino Raiolához vagy Jorge Mendeshez hasonló "szuper-ügynök" is, nevesen Pini Zahavi.
Ashley Cole csak a 2006-os átigazolási időszak végén váltott klubot Londonon belül, de egy előzetes beszélgetésre - amelyért utólag mind őt, mind a Chelsea-t megbüntették - már 2005 januárjában sor került. A Chelsea végül 5 millió font plusz William Gallas játékjogáért szerezte meg az Arsenal saját nevelésű bal bekkjét. (Kép forrása: Daily Mail)
A találkozóra végül fény derült, az Arsenal pedig eljárást indított a Chelsea és Cole ellen, amelynek következtében a játékost 100 ezer fontos pénzbüntetésre büntették, amely összeg később 25 ezerre csökkent, a Chelsea-re 300 ezer fontos pénzbírságot és három bajnoki pont felfüggesztett levonást róttak ki. Még José Mourinho-t is bűnösnek találták az ügy miatt, a portugálra 200 ezer font pénzbírságot szabtak ki.
Cole egyébként végig ártatlannak vallotta magát, miként az önéletrajzi könyvében írja: "Én csak azt mondhatom, ami elhangzott vagy ami éppen nem hangzott el a szobában, ahol 15-20 percen keresztül beszélgettünk. A teljesen hétköznapi csevelyt semmiképpen sem tekinteném megkörnyékezésnek a Chelsea részéről. Szóba sem kerültek olyan témák, mint a fizetés, átigazolás, további megbeszélések vagy az Arsenaltól való eligazolás."
A Chelsea akkor és a Liverpool most pórul járt. De hogy ez volt az utolsó megkörnyékezős, rászedős eset? A Mirrornak nyilatkozó volt ügynök szerint semmiképpen.
"Ez a van Dijk-ügy kapcsán sok ember ráncolhatta a szemöldökét, de ilyen és ehhez hasonló esetek nagyon is gyakran megtörténnek. Meglehet, nem ilyen mélységben. A trükk abban rejlik, hogy ne bukjanak le. Ott vannak a pletykák, a célozgatások, a spekulációk. Persze mindezek ellenére ritkán fajul el a dolog addig, hogy egy klub nyilvánosan is elnézést kérjen. Van Dijk ügye egyedi eset. Ennek tényleg voltak utózöngéi. De hogy ezek után nem lesz több megkörnyékezés vagy rászedés? Kizárt dolog."
Végül: a történelem ismétli önmagát!
A van Dijk-ügy kapcsán a Squawka internetes portál összegyűjtötte a 11 leghíresebb "megkörnyékezős, rászedős" átigazolási kísérletet, amikor felmerült a hivatalos panasztétel lehetősége, vagy akár hivatalosan be is nyújtották azt. Egészen meghökkentő, hogy a 11 esetből a Liverpool ötben érintett volt. Lássuk ezeket!
Christian Ziege (Middlesbrough, 2000-ben)
A korábbi német válogatott Ziege-t a Middlesbrough-tól igazolta le a Liverpool azt követően, hogy aktiválták a játékos szerződésében szereplő minimum kivásárlási összegre vonatkozó záradékot. Igen ám, de a Middlesbrough ezek után eljárást kezdeményezett arra hivatkozva, hogy a Liverpool az ő engedélyük nélkül kezdeményezett tárgyalásokat Ziege-vel.
A Premier Liga bizottsága a Middlesbrough-nak adott igazat, de az eset súlyosságát jelzi, hogy a 'Boro képes lett volna az angol legfelsőbb bíróságig elvinni az ügyet. A felek végül peren kívül megegyeztek, ám a játékost 10 ezer fontra, a Liverpoolt pedig 20 ezer fontra büntették. Ziege végül 16 pályáralépésig jutott az Anfielden, majd egy szezonnal később a Spurs-höz távozott, jóval kisebb csinnadratta közepette, majd 2004-ben a Borussia Mönchengladbach-tól vonult vissza. Ziege rövidke liverpoolos pályafutása nem alakult rosszul, hiszen megnyerte az UEFA-Kupát, az FA-Kupát és a ligakupát is.
Gareth Barry (Aston Villa, 2008-ban)
Az Aston Villa akkori menedzsere, Martin O‘Neill a sajtóban azzal vádolta meg a Liverpoolt, hogy a Vörösök a beleegyezésük nélkül kezdtek el tárgyalni Gareth Barry-vel - igaz, hivatalos panaszt végül nem tett az ír menedzser.
O‘Neill a nyilatkozataival azt sugallta, hogy a Liverpool szánt szándékkal szivárogtatott mindenféle híreket a sajtónak az ügy kapcsán, hogy összezavarja a játékosát, mindezt pedig alig egy nappal az után, hogy az Aston Villa megkapta az első formális ajánlatot Barry-ért.
Barry végül sosem lett a Liverpool játékosa, az angol védekező középpályás a Manchester City-hez igazolt 2011-ben 12 millió font ellenében, ahol 2011-ben FA-Kupát, 2012-ben pedig bajnokságot nyert.
Robbie Keane (Tottenham, 2008-ban)
A Spurs azt követően tett hivatalos panaszt a Liverpool ellen, hogy a Mersey-partiak akkori menedzsere, Rafael Benitez a klub hivatalos weboldalán nyíltan beszélt arról, hogy le akarja igazolni Keane-t.
A csatár végül eligazolhatott az Anfieldre, de csak úgy, hogy hivatalos átigazolási kérelmet nyújtott be a Tottenhamnél. A Spurs elnöke, Daniel Levy végül visszavonta a panaszkérelmet, miután a Liverpool nyilvánosan is elnézést kért a londoni csapattól, de a transzfer hivatalos bejelentésében hangsúlyozták, hogy szerintük a Liverpool részéről a hivatalos holnapon megjelent Benitez-nyilatkozat jogosítatlan átigazolási eljárásra engedett következtetni.
Aztán a sors éppen úgy hozta, hogy egy éven belül pontosan ugyanolyan okból a Liverpool támadta meg a Tottenhamet, szintén Keane átigazolása kapcsán, csak éppen a másik irányba. Az ír játékos hatalmas bukás volt az Anfielden, ám a Spurs szerette volna visszavenni a csatárát. Ezen szándékának Harry Redknapp hangot is adott a Tottenham hivatalos weboldalán, amit a Liverpool nehezményezett. Végül Keane 2009 telén visszatért a White Hart Lane-re.
Clint Dempsey (Fulham, 2012-ben)
2012 nyarán a Fulham hivatalos panasszal élt a Liverpool ellen, így próbálták megakadályozni az amerikai Dempsey átigazolását. Az ügy csak azért nem folytatódott, mert a Liverpool elnézést kért és visszavonta az érdeklődését a csatár iránt.
Keane esetéhez hasonlóan ismét egy a weboldalon publikált írás korábcsolta fel a kedélyeket, de ez esetben többről volt szó, mint egy szándéknyilatkozat, a Liverpool ugyanis konkrétan bejelentette a játékos érkezését - a hivatalos kommünikében pedig a klub akkori elnöke Tom Werner elismerő szavakkal méltatta mind Dempsey-t, mind az átigazolást kezdeményező akkori klubmenedzsert, Brendan Rodgers-t.
A Fulham azt állította, hogy a Liverpool közleménye összezavarta a játékost fejben, akit így nem tudtak lebeszélni a távozásról. Dempsey még 2012-ben csapatot váltott, de nem a ‘Poolhoz, hanem a Spurs-höz ment, de egy szezonnal később végül visszaigazolt egykori állomáshelyére, később pedig hazaigazolt a Seattle Sounders-hez.
Akadémiai szinten
Mint a cikkben írtuk, nem csak a felnőtt szintet érinti a "rászedés, a megkörnyékezés" esete.
2017-ben az angol szövetség mind a Liverpoolt, mind a Manchester City-t bűnösnek találta kiskorú futballjátékosok leigazolására tett kísérleteik miatt. A Vörösök egy 12 éves ifijátékost és családját akartak kenőpénzzel rávenni arra, hogy hagyják ott a Stoke City-t a kedvükért. Természetesen az ilyen jellegű megkeresés és ajánlattétel is szabályellenes, ezért alaposan megbüntették a Liverpoolt, és a City-t: két évig átigazolási embargóval sújtották a két csapatot az akaédmiai szintű játékosok regisztrációját illetően, jóllehet a második év felfüggesztett büntetésnek minősül.
Szöveg: Mirror, ESPN, Squawka
Kép: Mirror, Squawka
