Kevesen tudják, de az a tény, hogy a Sevilla az elmúlt három évben sorozatban háromszor is meg tudta nyerni az Európa Ligát, nem csak a korábbi vezetőedzőnek, Unai Emery-nek, vagy a játékosoknak tudható be. A háttérben ugyanis egy igazi klasszis vezeti a klubot, aki zseniális érzékkel tudja üzleti szempontból a lehető legjobbkor értékesíteni egy adott játékosuk játékjogát, hogy aztán fillérekért találjon ismeretlen tehetségeket az átigazolási piacon - mindez pedig, mint azt láthatjuk, kicsit sem rántja vissza a csapat sporteredményeit. Fókuszban tehát Ramón Rodriguez Verdejo, ismertebb nevén Monchi, aki a Sevilla sportigazgatójaként 16 év alatt 9 nagyobb trófeát nyert a klubbal.
Monchi a Sevilla otthonának, a Ramón Sánchez Pizjuán stadion sajtótermében fogad. Egy szívélyes bemutatkozást követően tiszteletteljesen arra kér, hogy spanyolul beszélgessünk, majd végigvezet a folyosón, amelynek a falain a Sevilla elmúlt kupagyőzelmeiről készült képek láthatók, köztük a tavaly májusi, a Liverpool ellen 3-1-re megnyert döntő pillanataival.
Amikor Monchi átvette a Sevilla sportigazgatói tisztségét 2000-ben, azt a feladatot kapta a klubtulajdonostól, hogy vezesse vissza a csapatot az első osztályba, illetve hogy olyan keretet rakjon össze, amelyik versenyképes tud lenni a trófeákért vívott harcokban anélkül, hogy óriási pénzt kellene rákölteni. Tizenhat évvel később a Sevilla öt Európa Liga-címmel, egy UEFA Szuperkupa elsőséggel és két spanyol kupával bír, mindemellett pedig 180 millió angol font tiszta profitot kaszált a játékoseladásokból.
Hogyan is működik mindez? Vegyük 2014 nyarát. Ekkor távozott a Barcelonához Ivan Rakitic, akiért 15 millió fontot fizetett a katalán együttes. A Sevilla a középpályás pótlásául egy relatíve ismeretlen lengyel játékost, egy bizonyos Grzegorz Krychowiak-ot igazolt, potom 4,5 millió fontért. Majd két évvel később Krychowiak 25 millió fontért távozott a Sevillától. Noha a játékosok csak úgy jönnek, mennek, valami mégiscsak állandó a Sevillánál, méghozzá a trófeák. A csapat Monchi érkezése előtt négy kupát nyert meg a fennállása során, majd a sportigazgatóval együtt 13-at.
"Megpróbálunk egy sor kulcsparaméter szerint dolgozni a csapatnál." - kezdi Monchi, akin érződik, hogy nem most teszik fel neki előszört ezt a kérdést a Sevilla sikereivel kapcsolatban, emiatt igyekszik nem túl sokat elárulni a titokról. "Mindennek az alapja a menedzserrel való közös munka, továbbá a klub, a város ismerete, és hogy mit tud a klub ajánlani a játékosoknak. Mindezeket össze kell párosítani azzal, hogy az edző milyen típusú játékost szeretne a csapatban tudni."
Monchi és a 16 játékosmegfigyelőből álló stábja minden szezon első öt hónapját potenciális Sevilla-játékosok fürkészésével tölti, ilyenkor igyekeznek naponta annyi mérkőzést megnézni, amennyit csak tudnak. Decemberre 700 játékosról gyűjtenek össze statisztikai adatoakt, ezt a számot pedig a menedzser ajánlásai alapján lecsökkentik az ideális igazolások neveit tartalmazó rövidített listáig.
Ugyanakkor a Sevilla ritkán vásárol az előtt, hogy eladnának. "A probléma ugyanakkor sosem az eladás, hanem az utána lévő vásárlással van. Az üzlet nem a játékoseladásban, hanem a pályán elért eredményben rejlik. Bárkit el tudunk adni a csapatból, viszont nehéz egy új játékosokba befektetni a pénzt úgy, hogy közben tartanunk kell a már meglévő szintet."
Egy újabb nehézség, hogy a Sevilla általában rivális kluboknak adja el a játékosait. Vegyük a példa okán Kevin Gameirót, aki 25 gólt szerzett a Sevillában tavaly, most pedig az Atletico Madrid játékosa. Monchi utalt rá, hogy a klub nem akarta eladni a francia csatárt, de az Atletico elég rámenős volt. "De ez is a munkánk része - meg kell arról győzödnünk, hogy nem veszítjük el a versenyképességünket annak ellenére, hogy fontos játékosokat adunk el. Minden arról szól, hogy olyan játékosokkal pótoljuk őket, akik éppen ugyanúgy tudnak teljesíteni, mint az elődjeik." - magyarázza.
Összességében pedig ez sikerül is a csapatnak. Ahogy Gamiero 27 millió fontért távozott az Atleticóhoz, Monchi az argentin Luciano Viettóval pótolta a franciát, aki kölcsönbe érkezett a Sevillához, 2 millió fontért. Noha a két játékos ára között szemmel láthatóan igen eltérő különbség van, mindkét csatár pontosan ugyanannyi gólt szerzett a bajnokságban. Csakhogy mindeközben a Sevilla öt pont előnnyel bír az Atleticóval szemben a tabellán.
Nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel a kérdésemet, miszerint a Sevilla valójában az eszével próbálja-e meg felvenni a versenyt a féktelen költekezéssel szemben. Monchi szemmel láthatólag egyetért, egészen addig, amíg a Sevilla képes - mint fogalmaz - "értéktöbbletet" teremteni. "De amint több rossz igazolásunk van, mint jó, az egész modellünk értelmét veszti. Alapvetően kötöttek vagyunk ahhoz a képességünkhöz, hogy a kiemelkedően fontos sportszakmai kérdésekben helyesen döntsünk."
"Bárkit is igazoljunk, az óriási rizikó lesz. Nem azért, mert nem figyeltük meg az adott játékost kellőképpen - mindig feltérképezzük a leendő igazolásokat. De végső soron mindig emberekről van szó. Néhányan beilleszkednek és jól teljesítenek, néhányan pedig nem. Igyekszünk a végletekig leszűkíteni a rizikófaktort, emiatt nagyon alaposan utánajárunk a kiszemelt játékosoknak, elbeszélgetünk velük, a lehető legmélyebben felderítjük őket, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy alapvetően mit is hoznak ők a klubhoz. De ez nem egyszerű, nem egy alkalommal mentek már félre a dolgok."
A Sevilla ötödik európai címét követően nem csak Emery, de Monchi is rivaldafénybe került az európai kluboknál. Volt is arról szó, hogy a sportigazgató távozik a klubtól, hiszen az Everton és a PSG is megkereste ajánlatokkal, ám Monchi végül maradt a helyén. "Én nem gondolom, hogy a sevilla-i modellt csak úgy egyszerűen át lehetne ültetni valahová máshová. Ha máshol dolgoznék, egészen bizonyos megpróbálnám a Sevillánál használt munkamódszeremet átvinni és beilleszteni az ottani kultúrába. De az olyan klubok, mint az Everton, a PSG, a Lazio, a Dortmund egyedi sajátosságokkal bírnak."
Itt van például a földrajzi elhelyezkedés, mint tényező. A vibráló andalúz főváros, a flamencóról, a narancsfáiról és a fennséges mór építészeti műremekiről híres Sevilla városa is részét képzi a klub márkastratégiájának. "Nyilván egyetlen játékos sem fog a Sevillához igazolni csak azért, hogy ebben a városban éljen. Ugyanakkor tény, hogy ez is hozzájárul a döntéshez. A Sevilla futballcsapata egy vonzó márka lett. És ebben a város kulcsszerepet játszik."
A trófeák is kétségtelenül megteszik a hatásukat. 2016-ban a Sevilla új rekodot állított fel, és az ötödik Európa Liga címét zsebelte be a Liverpool ellen aratott 3-1-es győzelmüknek köszönhetően. "Úgy gondolom, hogy leginkább a tavalyi döntő mutat rá mindarra a munkára, amit itt csinálunk. Az előző négy döntőben megvertük a Middlesbrought, az Espanyolt, a Benficát, a Dniprót, de most a Liverpool ellen győztünk. Az öt csapat közül ők a legnagyobbak. Az ellenük elért győzelmünk pedig a mi modellünket igazolja. A modellét, miszerint egyetlen csapat sem alárendelt a másiknak pusztán azért, mert kisebb az üzleti ejere. Minden a munkához való hozzáálláson múlik."
Monchi annyira belemerült az emlékek felidézésében, hogy azt is elárulta, mi zajlott az öltözőben Bázelben, amikor a Sevilla 1-0-ás hátrányban vonult le a pályáról a félidőben. Mint emlékszik, a magukba roskadt, szótlan játékosokat Unai Emery lélékemelő, motivációs beszéde annyira észhet térítette, hogy a másodpercekkel a második félidő kezdését jelző sípszót követően egyenlíteni tudott a csapat. A döntő utolsó másodperceiben szótalnul bámult az eredményt jelző táblára, miközben annyit gondolt magában: "Uramég, sorozatban a harmadik címünket nyerjük meg, éppen történelmet írunk. Legendákká válunk."
Volt még egy oka is annak, miért hoztam fel ezt a meccset. A döntőbeli ellenfelüket, a Liverpoolt ugyanis 2010-ben vásárolta meg egy amerikai konzorcium azzal az ígérettel, hogy okos játékosmegfigyeléssel és bölcs költekezéssel olyan sikeresek lesznek, mint a Monchi által felügyelt Sevilla. Noha hat év már eltelt a Liverpoolnál, a Vörösök mindössze egyetlen ligakupa-győzelmet tudnak felmutatni.
"Az angol kluboknak meg kell tanulniuk jobban felhasználniuk az erőforrásaikat." - mondta Monchi, aki egy hathónapos londoni tartózkodása során bepillanthatott az angol terepre is. "Az angolok sok szempontból a spanyolok előtt járnak: a szervezés terén, a képjogok kiaknázása terén, a szokásostól eltérő bevételek kezelését illetően... és nagyon jó játékosmegfigyelői hálózatuk van. Napjainkban már alig lehet elmenni olyan futball-tornára, ahol ne lenne ott 10, 15 vagy 20 angol klub megfigyelője."
Akkor miben rejlik a hiba? "Kételyeim vannak azt illetően, hogy miként használják a kapott információkat. Mármint az információ megvan, de aztán rövidzárlat következik be, amikor már használni is akarják azt. Nagyszerű adatbázisokkal bírnak, de nem használják ki azokat jól."
Azzal, hogy a Premier Ligában a helyi televíziós jogdíjak értéke immáron 1,6 milliárd fontra rúg, talán az angol kluboknak nem is kell kihasználniuk az információs adatbázisaikat. Ezzel együtt meglepett, mennyire nem érzi Monchi fenyegetésnek a szigetországon tapasztalható gazdaságot. "Végső soron a futball a hétköznapi életet tükrözi vissza, nem? Ha az embernek van pénze, akkor nem muszáj dolgoznia. Ha viszont nincsen, akkor dolgoznia kell, és az olyan spanyol kluboknak, mint amilyen a Sevilla is, dolgoznunk kell azon, hogy tartsuk a lépést az angol klubokkal."
"Úgy vélem, mi spanyolok is igyekszünk lemásolni az angolok példáját, lépésről lépésre közelebb kerülünk hozzájuk. Kétségtelen, előnyt szereztek azzal, hogy néhány éve elkezdtek betörni az ázsiai piacra. Most megpróbáljuk ugyanezt csinálni. Lépésről lépésre haladunk, és így a két liga közti rés szépen lassan szűkülni fog."
Még egy dolog maradt. Az egy dolog, hogy a Sevilla nem bír az európai élcsapatokra jellemző üzleti erővel, ugyanakkor Európa két legértékesebb klubja uralja jelenleg a spanyol liga első két helyét. És noha a Sevillának öt alkalommal is sikerült sikert elérnie a nemzetközi porondon, spanyol bajnokok mindössze egyszer, 1946-ban voltak. Akkor hogyan birkózik meg az óriási pénzügyi profitot elérő Sevilla azzal a Barcelonával, vagy Real Madriddal, amely csapatok már évek óta óriási anyagi veszteségekkel zsonglőrködik? Monchi egy pillanatra elhallgat és maga elé bámul.
"Tényleg nem egyszerű. Nem csak azon múlik a dolog, hogy mi 100%-ot adjunk, de azon is, hogy ez a két csapat ne nyújtson 100%-ot. Tudom, hogy nehéz lesz, de egy napon remélem, hogy össze fog jönni. Ha ezt az interjút 12 éve csináltuk volna, és azt mondod, képzeljem el a Sevillát ötszörös Európa Liga-győztes csapatként, azt mondtam volna, hogy álmodozol. Most ugyanez a helyzet a bajnoksággal, ez egy álom, egy kőkemény álom. Viszont olyan dolgokat értünk el az elmúlt években, amiről korábban álmodni sem mertünk volna."
Szöveg, képek: Paul Hyland, varsity.co.uk
